Szívet rajzolsz

…de már belül üres
Megszokom, hogy nem érlek el.
Az arcomat lassan másfelé fordítom el.

A napsütés, csicsergő madarak,
A lemenő Nap vöröse a hegyek mögött
Még utoljára szemedbe csillan
A tó hullámzó tükréről.
Eltűnik és neked már többé nem kel fel.

Ezt akarod? Nem ezt akartad.

Lépő lábaidat béklyóba nem ő kötötte
Ölelni vágyó kezeidet a félelem bilincselte.
Elfordulsz és a fagyott Holdat kergeted,
De napról napra az is fogy neked.

Egyszer talán újra lesz reggel
Talán a Nap is megtalál
Talán a tó túlpartjáról világít majd Rád.

De addig még alszunk tovább.
ES