Szökés az erdei kunyhóba
Alkonyodott. A nagy fekete terepjáró lomhán gurult a homokos erdei úton. Ő sem járt még itt, de a navigáció jó irányba vezette a férfit. A tisztáshoz érve a túloldalon meglátta a kis lila autót… szája boldog vigyorra húzódott és ki is mondta a gondolatát: – a sárkány… mosolyát nem bírta visszafogni, tudta, hogy vár rá. A tisztás szélén, a kerítés mögött bújt meg szinte beleolvadva az erdőbe a kis faházikó. A kéményből füst szállt fel, az ablakain meleg fény szűrődött ki, a függöny meglebbent… Nyílt az ajtó… a kandallóban pattogó lánggal égő fa illata már önmagában meleg hangulattal árasztotta el a kis házat. A helyiség középpontjában a sokszemélyes, tömör, faragott fa étkezőasztal vonzotta a tekintetet. De most leginkább azért amit a lány “fontos” címke alatt ráhalmozott: mindenféle kacat, kütyü, nasi.
-Szia -köszönt be a férfi lágy, mély hangján. De a mozdulataiból a lány érezte: máris többet szeretne. A vágy forrt benne is, de a lelkiismerete nem engedte. Ki kellene mondania…
Az asztalnak támaszkodva állt. Elrejteni a tartalmát igazán esélytelen, de a lényeg úgyis más volt:
-Ma is kaptam egy üzenetet… Tudom, hogy nem szereted hallani a nevét, de Ádám fontos nekem… -mondta bocsánatkérően: -egyszer majd megérted, hogy miért – és egy pirulós, megbánós, kacér mosoly vonult át az arcán miközben hosszú szempilláival pislogott fel a magas férfira.
-Mondtam már, hogy nem zavar ha beszélsz róla. De mostanában túl sokat beszélsz róla. -mondta komoly tekintettel, és, hogy a lány ne tudjon már megszólalni; száját a szájára szorította, erős karjával átfogta a derekát, másik kezét az asztal lapjára támasztotta, hogy esélye se legyen menekülni. Szorosan magához húzta és a nyelvét egyre mélyebben nyomta a lány ajkai közé.
Csak annyira használta ki az erőfölényét, hogy ahogy csípőjével az asztalhoz nyomta a lányt, annak feneke a selyemszoknyában könnyedén felcsúszott az asztal tetejére és újjbegyeit a lány combjába mélyesztve tolta feljebb az amúgy is rövid szoknyáját. Befúrta magát a lábai közé és mint aki előre kitervelte; döntötte hátra a lányt, másik karjával egy mozdulattal söpörte le az asztalt. Parfümök estek le, rúzsok repültek, csokigolyók gurultak széjjel a padlón.
A férfi a lány fölé hajolt, érezni akarta a testét és közben a nadrágját gombolta kifelé. A lány már nem is akart többet mondani, a szavak kitörlődtek a gondolataiból, száját csak egy nyögésbe fulladt sóhajtás hagyta el. És hagyta, hogy a teste elernyedjen a kemény asztallapon. Akarta, hogy ez a férfi csináljon vele… bármit. Ezt a férfi nagyon jól tudta. Érezte mikor lábaival a lány szorosan átölelte, ahogy az ágaskodó hímvesszője már nem tudott távol maradni a lány nedves szemérmétől, ahogy a távolság kettőjük között milliméterről milliméterre csökkent. A lány tangája vicces korlát volt a férfi komoly szerszáma számára amivel könnyedén tolta félre a vékony anyagot. Ahogy szerelme kemény testrésze egyre mélyebben és mélyebben hatolt a testébe, kívánta, hogy ez bárcsak örökké tartana… aztán hosszú körmeit a férfi hátába mélyesztette…
És abban a mámoros ködben el is hitte, hogy így van.